Azthiszem most még annál is jobban annak érzem magam, mint valaha..
De kellemesen csalódok és jólesik a lelkemnek látni, hogy a Bácsi elkönyvelte ideg nélkül a haragot, hogy nem úgy tekint rám a Syl mint akit cserbenhagytam, blabla stb, meg még olyan meglepetések is érnek, mint páom huga megkeres..

Azthiszem kezdem megérteni, hogy miért mondják a felnőttek, hogy inkább mennének iskolába, mint dolgozni.

Ami jelenleg hiányzik az életemből? Nemtudom eldönteni. Barátok? Sokszor úgy érzem, például egy mai délutános nap után is, hogy amúgy sem lenne időm senkire..

És ettől független a melóhelyen mégis emberek közt vagyok, tehát mégsem mondhatom magam antiszocnak.

Mégis, azthiszem a régi ismerősöktől úgyérzem tartózkodok. Saját hibámból. Is. Persze utólag könnyű elkönyvelni. De van konkrétan egy eset, akinél ég a pofám kicsit. Egy. És remélem olvassa, ha már devin is fennvan. Csak hát úgyis annyira ég a kéem, hogy nevet nem is merek írni, hisz ha ide írom, jön a rohamosztag, hogy egyáltalán hogy merek hozzászólni.. ha meg üzenetet küld az ember az is kitudódik.. sokat csuklanék
Vagy nem. ÉS ezen az idő nem segít.

Talán egy utalás a végére:

Köszönöm a WoW-ot, 2007. január 9-én. amikor Lineage 2-zni akartam volna de nem jött le.

És Bocsánat.